Szívbeteg vagyok, pacemakerrel élek
Hallgatom, leírom a gondolatait, de fel sem fogom, legfeljebb értem. Nincs pacemakerem, egészségesnek tartom magam, ám végig az motoszkál a fejemben, hol vagyok én hozzá képest?! Itt ül előttem egy hölgy, aki az akaraterejével megmozgatta, a kitartásával odébb tolta, az erejével megmászta, és a szívével életre keltette a hegyeket. Mert bizonyítani akart… Tényleg, ilyen egyszerű lenne? Nem az, mert hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy emberfeletti képességeket kódoltak a gépezetünkbe, lelkünkbe, de ez nem gombnyomásra indul el, hanem elhatározás, kitartás, energia, munka és hit kell ahhoz, hogy „felbőgjenek a motorok”. És igen, egyszerű, mert képesek vagyunk rá. Hány példa, megerősítés kell ahhoz, hogy el is higgyük? Superman, Pókember, Hulk, Wonder Woman, Vasember, Thor, Amerika kapitány, Batman, szuperhősök, akiket csodálunk, és akik bennünket – gyámoltalan embereket – védelmeznek. De mit tudunk a köztünk élő igazi szuperhősökről? Akik egységesítik magukban a képregények főszereplőinek erejét, erényeit, de nem védelmeznek, nem azt sulykolják, hogy ilyet csak természetfeletti lények tudnak, hanem megmutatják nekünk, hogy milyen képességekkel bírunk, és hogy a lehetetlen nem létezik. Mert ők megértették, elhitték az ősrégi tanítást: „Lázár, kelj fel, és járj!”
Monika számomra már régen nem „pusztán” Szívnagykövet. Ő számomra Lázár és hétköznapi hős is egyben. Aki nem azt szeretné, hogy csodálják, hanem ébresztőt fúj, energiát ad a saját történetén keresztül. Szívbetegnek, egészségesnek.
Képeskönyv, de nem képregény. Hihetetlen történet, de nem mese. Minden szó elképesztő erejű, minden gondolat egy apró csengő. Beck Monika, aki felkelt és jár. Mert elhitte, hogy megteheti és tiszta szívvel akarta. Ez az ő szuperképességének kulcsa...
Kolozsi Ildikó
írónő